Kedves Naplóm!

Na ez a nap kész vígjáték volt.

Reggel pánikban ébredtem, a telefonom lemerült, a digitális vekker 6:14-et mutatott (a buszom fél hétkor indul). Magamrarángattam egy farmert, besodortam a könyveimet a táskába, az egyenruhát, úgy, ahogy volt, vállfáztul be a szatyorba, és nyomás a bushoz. A buszt a kanyarban csíptem el, ott is csak úgy, hogy vki szólt a sofőrnek.

Osztályéneklési verseny volt, kész katasztrófa. Csak annyit éreztem, hogy én zsugorodok, a világ meg nő, és én azt hiszem, ha abban a pillanatban nem ülök le, lepottyanok az állványról. De szerencsére nem történt semmi. Viola rontott egyszer a hegedűjátékban, és most azt hiszi, hogy az ő hibálya, hogy csak hatmadikok lettünk. Pedig nem!!!

Ez egy jó sztori: ma ért életem eddigi egyik legkínosabb esete. Mentem a busz+be, és valaki elcsípett, hogy -Jók voltatok a versenyen. 7/b, igaz?? Megmontam a nőnek, hogy igen, és ő hanyadikos. Erre azt mondta, hogy ő jövőre fog tanítani. Hát az vérciki volt!!!

Epilóg: Fél évvel később infót tanított nekem, Ágota néninek hívják, és tök jó fej. Az ,,életem legkínosabb esete" kicsit túlzás. Ott van pl. a madár-testét-szőr-borítja, amivel felkerültem a netre, az sokkal cikisebb.