Ma volt fizikaóránk.

Az elktromosságról tanultunk, valamilyen áramkört kellett összeszerelni (padsoronként) az ampermérővel. Majd ott hagytam a fogam, nekem halál félelmem volt! A tanár úr azt mondta, most rákapcsplja a 220-at. Nem tudtam, 220 micsodát, de jó nagy szám, biztos jól megcsap. Kihúztam a székem az ablak mellé, hogy majd' kiestem. Naná, hogy kiszúrta. ,,Maga mitől fél? TŐLEM féljen, ne az áramtól, mert én fogom megbuktatni. Üljön közelebb! Mi az, Anna nem engedi oda? Közelebb ülni! Hmmm... Ha megmondja, mi lesz az ebéd, maradhat. Székelykáposzta? Azt nem szeretem, közelebb ülni! Oda, a konnektor mellé! Maga mitől fél annyira? Rosszul van?! Jól van, maradjon. Több szalonnát kéne enni!"

Ez volt a kilencedik életem, amit elvesztettem. Az atya szokta mondani ifihittanon és táborokban, hogy a lányok mind macskák, és azért élnek tovább, mert kilenc életük van. Stresszes típus vagyok, nyugodtan magangedhetek +40%-ot.

Epilóg:Később kiderült, hogy a 220V nem igaz; nekünk csak 4V jár. Ezért reszkettünk mi annyit?!

Én Nem rendelkezek előítéletekkel. Tényleg nem. De azért ez nem volt semmi. Szépen felöltöztem reggel, parfüm, pzs, minden, ami egy hülye csütörtökhöz kell. A csütörtök a legszerencsétlenebb nap a világon. Ebből a sztoriból is látszik.

Szóval felvettem a kis virágos farmertopánkámat. Farmer, ragasztott, hímzett virágok vannak rajta, és kínai. Minden szép, minden jó - második óra után leszakadt.

Ott röhögtek rajtam a lányok, én meg átkoztam a kínaiakat. A tesióra még úgy-ahogy el is ment. Tesicuccom pont nem volt nálam, és csak tornacipőben lehet bemenni. Úgyis levetette volna rólam a cipőt.

Na de utána ének. No comment. Egy énekórát túlélni bőgés nélkül, már alapjáraton is nagy mázli, nem még mezítláb. De nekem sikerült!

Nem úgy a fizikát. A Tanár úr eszeveszettül bámult, mikor a többiek besünöztek a terembe. Erre kihívott a táblához, hogy ellenőrizze a házi feladatomat. Én meg ott állok cipő nékül!!! Mozdulni sem tudtam (nem is akartam). Dia kinyögte, hogy ,,Nem tud menni" És mint a viccben. Csak jönni tud.

A kémia is necces volt. Megszerettem Ibolya nénit. Tök jó fej.

A napköziről szó se essék. Soha nem vette volna észre Ági néni, hogy nincs rajtam cipő, de ennek a két hünsznek szóni kellett.

Hazafelé szöke nő vezette a buszt! Naná, hogy ő is kiszúrta.

Kedves Naplóm!

Tegnap érdekes ébredésben volt részem. A sárga fal telljesen fehérnek látszott. Egy pillantás ki az ablakon: igen, odakint hó borít mindent, ameddig a szem ellát. Negyed órát vártam a buszra tegnap. Közben Kata megfürdetett. Mónika volt csak ott, mikor leértem. Mondta, h majd megdobáljuk Katát. Megdobáltuk Katát. Visszadobált. Mónika közölte, h ,,Nem vagyunk nyerő helyzetben!", és erre otthagyott. Erre Kata lefogott, és azt kérdezte, akarok-e vmit. Azt mondtam, kérnék egy saját szobát. Azt mondta, kérjem a Jézuskától, és erre megfürdetett a hóban.

DU. Negyed hét. Most jöttünk vissza a szánkózásból. Zsoltika épp most fürdetett meg a hóban.

Megdobálták a kicsik az énektanárt ma a suli udvarán. Az énektanár berohant az új épületbe, de biztos vagyok benne, hogy káromkodni hallottam. Remélem, jól kirúgják.

Kedves Naplóm!

Katának sikerült belémfolytania a szót! Azt mondta, látta a kémiadogámat, meg hogy jóba van a kémiatanárunkkal. Kata ,,tanár néni kiskedvence", de azt be kell ismernem, elég jó diplomácia terén.

A két fiú mögöttem, végig tologatta a székemet. Egyszer, mikor már elegem lett, megmondtam, h ,,Sz@rjatok sünt! Erre azt mondta a hittantanár, hogy ,,marha jó kívánság", és Ági fetrengett a röhögéstől.

Kedves Naplóm!

Kata megsértődött. Azt mondta, nem figyelek rá, amikor dumál nekem. Bocsánatot kértem. Azt persze nem várom el tőle, hogy tudja, mit jelent reménytelenül szerelmesnek lenni. Őbele mindenki szerelmes lesz.

Mit adjak Ádámnak Karácsonyra? Mi az, ami azt sugalja: Jártok??? Sajnálom! Még nem tudom.

Fizikaórán a tanárúron fehér köpeny volt, a szokásos kék helyett. Úgy nézett ki, mint az orvosok a kórházban. Iszonyat! Irtózok az orvosoktól.