Máté ma közölte, hogy egészen úgy nézek ki, mint egy núbiai hercegnő, és mikor összeestem, Budai Bernadettre emlékeztettem.
A húgom szerint biztos azt akarta mondani, hogy úgy nézek ki mint egy nő.
Azt hiszem, ez bók volt, úgy is reagáltam. De ki az a Budai Bernadett? Biztos valami színész. Majd beírom Wikibe.
Szeretjük egymást, ez már hivatalos!!!
A buszon át akarta adni a helyét. A suliban, amíg az állampolgári ismereteken vitáztunk, végig összetalálkozott a szemünk. Után megmondta, hogy az enyém milyen szép kék. Aztán konzultált a haverjával, Baluval, aki közölte vele, hogy ,,Nagy esélyed van a kiscsajnál", majd elmondta Bencének, aki elmondta Zsuzsinak, aki elmondta Kingának, aki a legjobb barátnőm, és elmondta nekem. Visszaindítottam az üzit, hogy én is szeretem. Az ebédszünetben egy egészen picit megfogta a kezem, és azon kaptam magam, hogy ülünk a szekrényben, és húz a kezemre egy piros-fehér fonalat. Az én kék-zöld fonalam már a kezén volt. Nem hivatalos eljegyzés volt.
Együtt járunk!!!
Újra visszamentem suliba. Kár volt. Mindenki ájulósnak hív.
A buszon Máté mellett ültem. Kiesett a levele a zsbemből (ez ilyen kiesős levél), de gyorsan felkaptam. Azt mondta:
- Muti!!
- Most nem.
- Lécci!
Magamhoz szorítottam, mert ki akarta venni a kezemből. Megállt egy pillanatra.
- Szerelmes levél?
- Nem.
- De.
- Szerinted van olyan fiú, aki nem csak totál hülyét karna belőlem csinálni?!
- Van. Én.
Meghökkentem. Bevallotta! Mondanom kellett volna valamit, de mielőtt megtehettem volna, hozzátette:
- Meg még mások is. Nem mondhatom el, hogy kik, de okosabbak és helyesebbek.
- De nem kedvesebbek.
- Értsem úgy?
- Úgy érted, ahogy akarod.
Én is úgy értettem, ahogy akartam. Leszálltam, és még másfél kmt gyalogoltam a suliig. Nem akartam a buszon maradni. Aztán már bántam.
Nos. Hadd vágok rögtön a közepibe. Másfél hete történt. Nem akarom részletezni, hogy hogyan, de földrajzon felelés közben megszédültem, egyesek szerint összeestem. Máté a karjaiban vitt ki. Anya orvoshoz rohant velem, aki megnyugtatta, hogy a szezonális influenza és a kimerültség eredménye.
Azért harmincegyen csörögtek rám, hogy minden rendben-e.
Máté pedig meglátogatott. Igaz, többet aludtam, mint amennyit ébren voltam, de gyorsan felkaptam valamit a pizsama fölé és kimentem vele a konyhába. Elhozta nekem a házit meg az osztálytársak üzenetét. Amikor kiment, egy kis papír esett ki a zseből. Órai levelezés volt Baluval:
,,Na, hogy van a kis ájulós barátnőd? :P
Attól hogy segítettem neki még nem a barátnőm.
Valld be, hogy tetszik.
Frászt! Csak mert kivittem? Amúgy a fejét odahajtotta a mellkasomhoz. Falfehér volt, de akkoris szép. És samponillata volt a hajának.
Miért, szerinted mivel mossa, öblítővel?
Haggyad már!
Szóval mégis a barátnőd!
Nem!
De!
Nem!
DE!
Nem mondod el neki? Esküszöl?!??
Mit?
Azt hogy hogy belézúgtam.
Persze. Máténak barátnője van :P"
Nagyon jó. Én is úgy ismerem majd meg a "jövendőbelim", mint az uncsitesóm, aki beletaccsolt egy kukába, és közbe a barátja fogta a haját.
Ilyen az én formám.
A nagymamámmal mentem nyaralni, még júliusban. Akkor nem volt ilyen hideg. Egy Dráva menti városban szálltunk meg egy iskola kollégiumában, ahol egy hihetetlen dolog történt velem....