A nagymamámmal mentem nyaralni, még júliusban. Akkor nem volt ilyen hideg. Egy Dráva menti városban szálltunk meg egy iskola kollégiumában, ahol egy hihetetlen dolog történt velem....

Nem csak mi voltunk. Ott volt a komplett nyugdíjas klub, és egy kedves asszony három unokájával. Az egyik fiút Ákosnak hívják, ő még kicsi volt. A másik fiú, Gábor, pont annyi idős, mint én. Volt egy Petra nevű lány is. Ő is velem egyidős.

Az iskolának volt tornaterme, és minden este gyerekgyűlést tartottunk, amin öt percnél tovább csak Ákos, Zsófi és én maradtunk. Ákos labdával dobált minket. Sok energiája volt, és egyszer Zsófi kitalálta, csak akkor adjuk neki vissza a labdáját, ha lefut tíz kört.

Másnap bejött a szobánkba Ákos: ,,Gábor azt mondta, nagy bajban vagy"

Azt hittem viccel. Aztán kimentem. Tényleg elég dühösnek látszott, majdnem nekem esett. ,,Miért piszkáltad te az öcsémet?!??"

Miután én elszaladtam, Zsófi megmondta neki, hogy mi történt. Hogy én tulajdonképpen bírom Ákost, és nem előlem szaladt.

Látni sem akartam többé Gábort, gondolom, érthető, miért. Csak úgy nekem esik, időt sem hagyva magyarázatra.

A búcsúbulin aztán mégis megtalált. Meghívott egy forró csokira, bocsánatot kért, és mentünk táncolni. Késő éjszakáig roptuk. Befejezésképp egy lassú szám, aztán Tankcsapda, aztán elköszöntünk. Lefeküdtem.

Másnap hajnalban hazaindultunk. A buszon, amikor levettem a kardigánom, egy kis cetli hullott ki a zsebéből:

 

,,Kék szemed egy szép tükör,

a hiányod majd megöl.

Belülről emléked éget,

Szeretlek én téged."

 

Remélem, már nem haragszol rám, mikor megtalálod.

Gábor