Nos. Hadd vágok rögtön a közepibe. Másfél hete történt. Nem akarom részletezni, hogy hogyan, de földrajzon felelés közben megszédültem, egyesek szerint összeestem. Máté a karjaiban vitt ki. Anya orvoshoz rohant velem, aki megnyugtatta, hogy a szezonális influenza és a kimerültség eredménye.

Azért harmincegyen csörögtek rám, hogy minden rendben-e.

Máté pedig meglátogatott. Igaz, többet aludtam, mint amennyit ébren voltam, de gyorsan felkaptam valamit a pizsama fölé és kimentem vele a konyhába. Elhozta nekem a házit meg az osztálytársak üzenetét. Amikor kiment, egy kis papír esett ki a zseből. Órai levelezés volt Baluval:

,,Na, hogy van a kis ájulós barátnőd? :P

Attól hogy segítettem neki még nem a barátnőm.

Valld be, hogy tetszik.

Frászt! Csak mert kivittem? Amúgy a fejét odahajtotta a mellkasomhoz. Falfehér volt, de akkoris szép. És samponillata volt a hajának.

Miért, szerinted mivel mossa, öblítővel?

Haggyad már!

Szóval mégis a barátnőd!

Nem!

De!

Nem!

DE!

Nem mondod el neki? Esküszöl?!??

Mit?

Azt hogy hogy belézúgtam.

Persze. Máténak barátnője van :P"

Nagyon jó. Én is úgy ismerem majd meg a "jövendőbelim", mint az uncsitesóm, aki beletaccsolt egy kukába, és közbe a barátja fogta a haját.

Ilyen az én formám.