Ja. Itt kellene hagyni mindent, elhúzni ahova lehet, Szegedre vagy még messzebre. Vagy

Erdélybe.

Reggel a szokásos, kiírthatatlan gondolattal ébredtem, hogy már csak 6 nap a karácsony, és mindját szünet, és mit csinálok itthon egy hétig. Meg hogy nekem nincs egy barátnőm se, akivel elmehetnék a szünetbe szánkózni vagy síelni vagy korizni.

Persze a nincsegybarátnőmse hamar megszűnt, mikor a nemlétezőbarátnőim felvidítottak. Együtt szilveszterezünk, és minden nap csinálunk valamit, kivéve karácsonyt.

Majd az énekkari próbán megtaláltam a kedvenc dalom:

Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.

Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.

Ki tudná ezt nálam jobban?! Hiszen én mindjátr belépek az álomvilágomba, csak a lustaságom és a pesszimizmusom mindig visszahúz.

Szeretjük egymást, ez már hivatalos!!!

A buszon át akarta adni a helyét. A suliban, amíg az állampolgári ismereteken vitáztunk, végig összetalálkozott a szemünk. Után megmondta, hogy az enyém milyen szép kék. Aztán konzultált a haverjával, Baluval, aki közölte vele, hogy ,,Nagy esélyed van a kiscsajnál", majd elmondta Bencének, aki elmondta Zsuzsinak, aki elmondta Kingának, aki a legjobb barátnőm, és elmondta nekem. Visszaindítottam az üzit, hogy én is szeretem. Az ebédszünetben egy egészen picit megfogta a kezem, és azon kaptam magam, hogy ülünk a szekrényben, és húz a kezemre egy piros-fehér fonalat. Az én kék-zöld fonalam már a kezén volt. Nem hivatalos eljegyzés volt.

Együtt járunk!!!

Már vagy két hete történt, hogy az osztályfőnököm azzal fenyegetett, felhívja a szüleimet. A legrosszabb a dologban az volt, hogy azt sem tudtam, mi volt az a nagy bűn, amit elkövettem. Aznap világvége hangulatban voltam, ami

Kedves Naplóm!

Na ez a nap kész vígjáték volt.

Reggel pánikban ébredtem, a telefonom lemerült, a digitális vekker 6:14-et mutatott (a buszom fél hétkor indul). Magamrarángattam egy farmert, besodortam a könyveimet a táskába, az egyenruhát, úgy, ahogy volt, vállfáztul be a szatyorba, és nyomás a bushoz. A buszt a kanyarban csíptem el, ott is csak úgy, hogy vki szólt a sofőrnek.

Osztályéneklési verseny volt, kész katasztrófa. Csak annyit éreztem, hogy én zsugorodok, a világ meg nő, és én azt hiszem, ha abban a pillanatban nem ülök le, lepottyanok az állványról. De szerencsére nem történt semmi. Viola rontott egyszer a hegedűjátékban, és most azt hiszi, hogy az ő hibálya, hogy csak hatmadikok lettünk. Pedig nem!!!

Ez egy jó sztori: ma ért életem eddigi egyik legkínosabb esete. Mentem a busz+be, és valaki elcsípett, hogy -Jók voltatok a versenyen. 7/b, igaz?? Megmontam a nőnek, hogy igen, és ő hanyadikos. Erre azt mondta, hogy ő jövőre fog tanítani. Hát az vérciki volt!!!

Epilóg: Fél évvel később infót tanított nekem, Ágota néninek hívják, és tök jó fej. Az ,,életem legkínosabb esete" kicsit túlzás. Ott van pl. a madár-testét-szőr-borítja, amivel felkerültem a netre, az sokkal cikisebb.