Máté 4. menet

 2009.12.15. 07:18

Máté ma közölte, hogy egészen úgy nézek ki, mint egy núbiai hercegnő, és mikor összeestem, Budai Bernadettre emlékeztettem.

A húgom szerint biztos azt akarta mondani, hogy úgy nézek ki mint egy nő.

Azt hiszem, ez bók volt, úgy is reagáltam. De ki az a Budai Bernadett? Biztos valami színész. Majd beírom Wikibe.

Címkék: élet beszámoló első baki suli szerelem bejegyzés ciki osztálytárs kicsikacsa

Máté 3. menet

 2009.12.13. 07:04

Szeretjük egymást, ez már hivatalos!!!

A buszon át akarta adni a helyét. A suliban, amíg az állampolgári ismereteken vitáztunk, végig összetalálkozott a szemünk. Után megmondta, hogy az enyém milyen szép kék. Aztán konzultált a haverjával, Baluval, aki közölte vele, hogy ,,Nagy esélyed van a kiscsajnál", majd elmondta Bencének, aki elmondta Zsuzsinak, aki elmondta Kingának, aki a legjobb barátnőm, és elmondta nekem. Visszaindítottam az üzit, hogy én is szeretem. Az ebédszünetben egy egészen picit megfogta a kezem, és azon kaptam magam, hogy ülünk a szekrényben, és húz a kezemre egy piros-fehér fonalat. Az én kék-zöld fonalam már a kezén volt. Nem hivatalos eljegyzés volt.

Együtt járunk!!!

Címkék: élet nap beszámoló első szerelem bejegyzés köszönet új végre osztálytárs valaki kicsikacsa

Levél apának (nem elküldhető)

 2009.12.04. 06:50

Kedves Apa!

Soha nem felejtelek el, és bár furcsán hangzik, de nem azért, amit tettél értem. Arra is emlékezni fogok, persze - de arra is, amit talán nem akarsz, vagy csak simán nem veszel észre.

Igen, arra gondolok. Arra mindenképp emlékszek majd, elhiheted, amit most csinálsz. Arra, hogy folyton azt mondod, hogy ,,Ne legyek már olyan felnőtt". Először azt hittem, viccből vagy kedveskedésből mondod, de rájöttem, hogy neked csupán az ÉLETKOROMMAL van a problámád, és azzal, hogy az idén középiskolás lettem. Hát tehetek én erről?! Téged se szól meg senki amiatt, hogy öregszel, de nem kicsit, nagyon.

Királylánynak hívsz. Először erre is azt hittem, hogy becézgetsz, vagy valami, aminek nagyon örültem, ugyanis az elmúlt 15 évben, azt hiszem, kétszer hallottam ilyet. Igen, SZÁMOLOM!

Majd rájöttem, hogy nem. Nem tudom, mire akarsz vele célozni - talán arra, hogy szerinted túlzásba viszem? MIT?! Azt, hogy egy hajszálnyival jólneveltebb vagyok, mint Te (igen, ezt Nektek köszönhetem), vagy azt, hogy nem vagyok ANNYIRA elképzelhetetlenül bunkó, aki 1352 alkalommal mondja egy szombati nap, hogy ,,b@zdmeg"?! (IGEN, EZT IS MEGSZÁMOLTAM!)

Vagy az nem tetszik, hogy talán már most műveltebb vagyok, mint Te (nyolcosztály SE), vagy csak az, hogy ki akarok törni a kasztból, aminek jelentéséről szerintem fogalmad sincs.

A kistesóimmal meg ugyanez! MÁR EGYIKÜK SEM KÉTÉVES! Csak úgy tájékoztatásképpen: Kitti 10 éves, ált. isk. 4. oszt.-ba jár. Kata 13 éves, és hetedikes. Én tizenöt vagyok, gimiben elsős.

Appró dolgok ezek, de nagyon rosszul tudnak esni az ember lányának.

 

 

2009.dec.4.

Mégis szerető lányod:

Kovács Krisztina

 

 

U.I.: És légy szíves, ne dorgáld már anyát, hogy Te mindigis fiút szerettél volna! Még van rá lehetőséged ;)

Címkék: blog vélemény élet beszámoló hülye bejegyzés problémák levél köszönet szülők

Üdv annak a két embernek aki néhanapján elolvassa. Ma reggel mentem a buszon és vigyorogtam, míg a többi ember irigyen bámult, és igyekezett elhúzódni attól, aki egyet is köhint. Köhögéssel marha jól lehet ülőhelyet szerezni a buszon. Szóval mentem be, és nagyon boldog voltam. Végre minden összejött! Hát igen, a kutyát kiszavadítottuk a házából, majd csinálni kell neki egy nagyobbat, amibe belefér. Reggelizni nem reggeliztem, pedig úgy kellene enni, hogy reggelire mint a politikus, ebédre mint a köztisztviselő, vacsorára min a magyar állampolgár.

Őszintén most nem nagyon tudom, mit is akartam írni, de mindegy.

Ja, persze. Szóval vendégek jönnek a suliba, és úgy kellett tennünk, mint egy jólnevelt, normális osztály.

Zsuzsi felelt. 124-szer mondta, hogy "nyilván", de nem röhöghettünk. Még azon sem, hogy amikor izgult, megfogta a bal mellét.

Még az ebédlőben sem tombolhattunk. Mindenki fapofával evett. Se egy székláb a levesben, se egy kis víz a sótartóba, se cserebere, se repeta háromszor. Nem énekelhettünk ebéd közben, és az egész osztály együtt kellett, hogy üljön. Persze, hogy nem bírtuk sokáig. Amint Rékának az orrába ment a bab, elkezdtünk bevadulni. Kiéltük egész napos levezetetlen energiánkat, aztán a szekrénybe zártuk Zsoltit.

Hazafelé láttam Marcit. Integetett, és futott a buszom után.

Hogy ezt miért írtam le, az előttem is titok, mert nincs benne semmi, de még csak nem is érdekes. Egyetlen lényege van:

Boldog vagyok, és valakinek el kellett mesélnem!!!

Címkék: nap beszámoló busz bejegyzés köszönet ? osztálytárs kicsikacsa

Örömömnek való hangadás

 2009.10.26. 10:32

DE JÓ VÉGRE VALAKI OLVASTA A BEJEGYZÉSEIMET!!!!

Címkék: énblog vélemény a nap első bejegyzés köszönet végre valaki olvasta bejegyzéseimet

süti beállítások módosítása