Kedves Naplóm!

Mozgalmas nap volt. Reggel a templomba elkezdtünk röhögni azon, hogy amikor éneklünk, milyen fejeket vág a kispap. Amikor a Miatyánkot énekeltük, aut hittem, Kata felrobban.

Hazajöttem a templomból. Kiporszívóztam a szobánkat. Elpakoltam a polcokon. Írtam az olvasónaplót. Lementem enni. Befejeztem az olvasónaplót. Elbúcsúztam apától. Kiporszívóztam a szüleim szobályát. Átgurítottam a porszívót a lábamon. Szentségeltem. Kivittem a szennyest. Lementem mamához. Hazajöttem. Befejeztem a leckét. Számítógépeztem. Most blogot írok.

Apa elmegy németbe két hétre (apa kamionsofőr). Hogy fogom kibírni azt a két hetet, nem tudom.

Kedves Naplóm!

Reggel túl korán mentem a buszhaz. 10 percig azt hittem, túl későn, de akkor elkezdtek szállingózni a jónépek.

Az énektanár ma is hozta a formáját. Engem feleltetett énekből. Azt mondta, szerinte énekelhetnék tisztábban. Mikor örülök, hogy egyáltalán hang jött ki a torkomon!

Zsinórlabda meccs. Nem maradtam, eljöttem, mert nagyon szomorú voltam. nem játszhattam. Pedig de szerettem volna! Ma visszaadják a VII.a-nak a kölcsönt!!! Megvédjük a becsületünket!!!!!!!!

A busz büdös volt. Felszállt rá a bácsika, részeg volt, mint a csap. Leszállították. Szerencsére. De a szag ottmaradt.

Epilóg: A zsinórlabdában úgy kikaptunk, mint annak a rendje. Egyik osztálytársamnak eltörött a csuklója. Ennyit a becsületről.

Kedves Naplóm!

Na ez a nap kész vígjáték volt.

Reggel pánikban ébredtem, a telefonom lemerült, a digitális vekker 6:14-et mutatott (a buszom fél hétkor indul). Magamrarángattam egy farmert, besodortam a könyveimet a táskába, az egyenruhát, úgy, ahogy volt, vállfáztul be a szatyorba, és nyomás a bushoz. A buszt a kanyarban csíptem el, ott is csak úgy, hogy vki szólt a sofőrnek.

Osztályéneklési verseny volt, kész katasztrófa. Csak annyit éreztem, hogy én zsugorodok, a világ meg nő, és én azt hiszem, ha abban a pillanatban nem ülök le, lepottyanok az állványról. De szerencsére nem történt semmi. Viola rontott egyszer a hegedűjátékban, és most azt hiszi, hogy az ő hibálya, hogy csak hatmadikok lettünk. Pedig nem!!!

Ez egy jó sztori: ma ért életem eddigi egyik legkínosabb esete. Mentem a busz+be, és valaki elcsípett, hogy -Jók voltatok a versenyen. 7/b, igaz?? Megmontam a nőnek, hogy igen, és ő hanyadikos. Erre azt mondta, hogy ő jövőre fog tanítani. Hát az vérciki volt!!!

Epilóg: Fél évvel később infót tanított nekem, Ágota néninek hívják, és tök jó fej. Az ,,életem legkínosabb esete" kicsit túlzás. Ott van pl. a madár-testét-szőr-borítja, amivel felkerültem a netre, az sokkal cikisebb.