Ma volt fizikaóránk.

Az elktromosságról tanultunk, valamilyen áramkört kellett összeszerelni (padsoronként) az ampermérővel. Majd ott hagytam a fogam, nekem halál félelmem volt! A tanár úr azt mondta, most rákapcsplja a 220-at. Nem tudtam, 220 micsodát, de jó nagy szám, biztos jól megcsap. Kihúztam a székem az ablak mellé, hogy majd' kiestem. Naná, hogy kiszúrta. ,,Maga mitől fél? TŐLEM féljen, ne az áramtól, mert én fogom megbuktatni. Üljön közelebb! Mi az, Anna nem engedi oda? Közelebb ülni! Hmmm... Ha megmondja, mi lesz az ebéd, maradhat. Székelykáposzta? Azt nem szeretem, közelebb ülni! Oda, a konnektor mellé! Maga mitől fél annyira? Rosszul van?! Jól van, maradjon. Több szalonnát kéne enni!"

Ez volt a kilencedik életem, amit elvesztettem. Az atya szokta mondani ifihittanon és táborokban, hogy a lányok mind macskák, és azért élnek tovább, mert kilenc életük van. Stresszes típus vagyok, nyugodtan magangedhetek +40%-ot.

Epilóg:Később kiderült, hogy a 220V nem igaz; nekünk csak 4V jár. Ezért reszkettünk mi annyit?!

Maga Maris mondta, hogy "nem fért bele az életembe, hogy kijavítsam a dolgozatokat", a maga "Láááányok, Ella, szexiztetek?" hangnemébe.(a dolgozatokat kézhez kapva, bárcsak soha nem fért volna bele az életébe).

Én úgy gondoltam, az enyémbe sem kell, hogy beleférjen. De aztán valamiért mégis elolvastam. Szörnyű. Kész depresszió az egész, azonkívül Ágin és Violán kívül senkire nem illik a szerep. Rám se. Mondták a többiek, hogy rám Böszörményi illene. Tényleg. ,,El fogok ájulni. Vigyetek ki! Jajj, tanár úr, én olyan beteg vagyok, nem tudok felelni! Gyertek, srácok, megnézzük, mit kapott a Nyilas. Jól meg is kóstoljuk!'' Hát nem? Én se tudok normálisan felelni, de azért minden hülyeségben benne vagyok.

Mindegy, az én életembe belefér ez is, a jó oldalát kell nézni. Most per pillanat, azon kívül, hogy szerepelni fogunk, semmi más jó oldala nincs. Nagyon rosszul indul az év. Megvan az első osztályfőnökim, és nem dicséret. De lehet, hogy ha megcsináljuk, kapunk érte valamit. Azonkívül, ez magában is egy jó osztály, és csomó jó dologba benne leszünk. Igen, ezt kell nézni, még akkor is, ha ez egy depressziós darab, és énekelni kell januárban az egész suli előtt.

Én ott fogok meghalni. Nagyon rossz vagyok nyomás alatt.

Kedves Naplóm!

Tegnap érdekes ébredésben volt részem. A sárga fal telljesen fehérnek látszott. Egy pillantás ki az ablakon: igen, odakint hó borít mindent, ameddig a szem ellát. Negyed órát vártam a buszra tegnap. Közben Kata megfürdetett. Mónika volt csak ott, mikor leértem. Mondta, h majd megdobáljuk Katát. Megdobáltuk Katát. Visszadobált. Mónika közölte, h ,,Nem vagyunk nyerő helyzetben!", és erre otthagyott. Erre Kata lefogott, és azt kérdezte, akarok-e vmit. Azt mondtam, kérnék egy saját szobát. Azt mondta, kérjem a Jézuskától, és erre megfürdetett a hóban.

DU. Negyed hét. Most jöttünk vissza a szánkózásból. Zsoltika épp most fürdetett meg a hóban.

Megdobálták a kicsik az énektanárt ma a suli udvarán. Az énektanár berohant az új épületbe, de biztos vagyok benne, hogy káromkodni hallottam. Remélem, jól kirúgják.

Kedves Naplóm!

Reggel túl korán mentem a buszhaz. 10 percig azt hittem, túl későn, de akkor elkezdtek szállingózni a jónépek.

Az énektanár ma is hozta a formáját. Engem feleltetett énekből. Azt mondta, szerinte énekelhetnék tisztábban. Mikor örülök, hogy egyáltalán hang jött ki a torkomon!

Zsinórlabda meccs. Nem maradtam, eljöttem, mert nagyon szomorú voltam. nem játszhattam. Pedig de szerettem volna! Ma visszaadják a VII.a-nak a kölcsönt!!! Megvédjük a becsületünket!!!!!!!!

A busz büdös volt. Felszállt rá a bácsika, részeg volt, mint a csap. Leszállították. Szerencsére. De a szag ottmaradt.

Epilóg: A zsinórlabdában úgy kikaptunk, mint annak a rendje. Egyik osztálytársamnak eltörött a csuklója. Ennyit a becsületről.