Hétfő reggel csörög a vekker. Nem igaz, hogy már öt óra! Körvonalazódnak előttem az egész hét eseményei: Ma töri TZ, kedden kémia dolgozat, szerdán írunk bioszból és fizikából, azonkívül ünnepség, csütörtökön... csütörtökre el kell készítenem az ének szorgalmit, pénteken még nem tudom, mi lesz .

A buszon elkezdem a határidőnaplómat lapozgatni (hadd tűnjek már kicsit elfoglaltnak, holott csak a dolgozatok és nagyobb házi feladatok időpontját írom be). Most esik le: pénteken október 23, aznap nem írunk semmiből.

Beérek az iskolába. Tipikus életkép: Elöl Anna és Noémi kaját cserél, Ági olvas, Domi és Timi tanul, ott hátul házit másolnak, élen Zsuzsival.

Zsuzsi ötös tanuló, mert nagyon jó a stratégiája: Első óra előtt első órára tanul, első órán a másodikra, második órán a harmadikra, stb.

Hatodik órában felelünk Zsuzsival. Ő mindent tudott. Én is mindent tudtam, csak nem azt, amit kérdeztek. Zsuzsi ötöst kapott, én négyest.

Ebédszünetben Bianka a szekrénybe bújt, mert neki ma még lesz egy pótolnivaló dolgozata bioszból, és mi nem hagyjuk tanulni. Akkor kezdtünk el nagyon nevetni, mikor bejött a tanár, és Bianka még mindig a csontokról zúgott.

Napköziben körbement párszor a háromszavas; azért jó játék, mert hiába, hogy megkapod-írsz-továbbadod, de közben tudsz tanulni.

Meg legalább csend van.

A buszon a szövegkönyvemet olvastam, majd hazaértem, leültem a gép elé, és leírtam ezt.