Na jó, a sütök, az túlzás, mert a sütőhöz hozzá se nyúltam. Eredetileg muffinnak készült a csodás süti, de kókuszgolyó lett, mert a csokit megettem a biciklin, a boltból hazafelé.

A végére ilyen teljesen Teckó gazdaságos ízű lett, mert kiderült, hogy nincs minden hozzá ("Hmmm.... Nincs itthon rumaroma, viszont van mandula").

Bezzeg papítrálca, az volt, egy csomó, csak győzzem kirakni. Jó tanács (amire mindenki rájött már előttem): NE pazarolj a válságba 150 forintot kis papírtálcákra, amikor a papírtálcákat úgyis egy nagy műanyag tálcára rakod!

Epilóg: A papírtálcák átáztak, mert én fordítva vettem be az aszpirint, és eltejeztem a sütit. A papírtálcákat levakartuk, utána sikerült szétosztani a szomszédok között.

Maga Maris mondta, hogy "nem fért bele az életembe, hogy kijavítsam a dolgozatokat", a maga "Láááányok, Ella, szexiztetek?" hangnemébe.(a dolgozatokat kézhez kapva, bárcsak soha nem fért volna bele az életébe).

Én úgy gondoltam, az enyémbe sem kell, hogy beleférjen. De aztán valamiért mégis elolvastam. Szörnyű. Kész depresszió az egész, azonkívül Ágin és Violán kívül senkire nem illik a szerep. Rám se. Mondták a többiek, hogy rám Böszörményi illene. Tényleg. ,,El fogok ájulni. Vigyetek ki! Jajj, tanár úr, én olyan beteg vagyok, nem tudok felelni! Gyertek, srácok, megnézzük, mit kapott a Nyilas. Jól meg is kóstoljuk!'' Hát nem? Én se tudok normálisan felelni, de azért minden hülyeségben benne vagyok.

Mindegy, az én életembe belefér ez is, a jó oldalát kell nézni. Most per pillanat, azon kívül, hogy szerepelni fogunk, semmi más jó oldala nincs. Nagyon rosszul indul az év. Megvan az első osztályfőnökim, és nem dicséret. De lehet, hogy ha megcsináljuk, kapunk érte valamit. Azonkívül, ez magában is egy jó osztály, és csomó jó dologba benne leszünk. Igen, ezt kell nézni, még akkor is, ha ez egy depressziós darab, és énekelni kell januárban az egész suli előtt.

Én ott fogok meghalni. Nagyon rossz vagyok nyomás alatt.