Na jó, a sütök, az túlzás, mert a sütőhöz hozzá se nyúltam. Eredetileg muffinnak készült a csodás süti, de kókuszgolyó lett, mert a csokit megettem a biciklin, a boltból hazafelé.

A végére ilyen teljesen Teckó gazdaságos ízű lett, mert kiderült, hogy nincs minden hozzá ("Hmmm.... Nincs itthon rumaroma, viszont van mandula").

Bezzeg papítrálca, az volt, egy csomó, csak győzzem kirakni. Jó tanács (amire mindenki rájött már előttem): NE pazarolj a válságba 150 forintot kis papírtálcákra, amikor a papírtálcákat úgyis egy nagy műanyag tálcára rakod!

Epilóg: A papírtálcák átáztak, mert én fordítva vettem be az aszpirint, és eltejeztem a sütit. A papírtálcákat levakartuk, utána sikerült szétosztani a szomszédok között.

Maga Maris mondta, hogy "nem fért bele az életembe, hogy kijavítsam a dolgozatokat", a maga "Láááányok, Ella, szexiztetek?" hangnemébe.(a dolgozatokat kézhez kapva, bárcsak soha nem fért volna bele az életébe).

Én úgy gondoltam, az enyémbe sem kell, hogy beleférjen. De aztán valamiért mégis elolvastam. Szörnyű. Kész depresszió az egész, azonkívül Ágin és Violán kívül senkire nem illik a szerep. Rám se. Mondták a többiek, hogy rám Böszörményi illene. Tényleg. ,,El fogok ájulni. Vigyetek ki! Jajj, tanár úr, én olyan beteg vagyok, nem tudok felelni! Gyertek, srácok, megnézzük, mit kapott a Nyilas. Jól meg is kóstoljuk!'' Hát nem? Én se tudok normálisan felelni, de azért minden hülyeségben benne vagyok.

Mindegy, az én életembe belefér ez is, a jó oldalát kell nézni. Most per pillanat, azon kívül, hogy szerepelni fogunk, semmi más jó oldala nincs. Nagyon rosszul indul az év. Megvan az első osztályfőnökim, és nem dicséret. De lehet, hogy ha megcsináljuk, kapunk érte valamit. Azonkívül, ez magában is egy jó osztály, és csomó jó dologba benne leszünk. Igen, ezt kell nézni, még akkor is, ha ez egy depressziós darab, és énekelni kell januárban az egész suli előtt.

Én ott fogok meghalni. Nagyon rossz vagyok nyomás alatt.

Jajj. Jajj.

Első óráig minden oké volt. Leszámítva, hogy pont egy éve volt az első énekóránk.

Szóval első órán Zsófika közölte, hogy rosszul van. Flóra felkíséri az orvosira, kimennek a folyosóra, Flóra két másodperc múlva jön vissza, hogy Zsófika összeesett. Imelda nénit látni kellett volna. Hát ő telljesen kész volt, tisztára, mint Sólyom, csak nézett riadtan.

Negyedik órában már irigyeltem Zsófikát. Oltásnál én voltam kész. Hát nem nagyon emlékszek rá, olyan, mint a 2009. jún. 04-is feleletem bioszból, hogy 30 perc hiányzik az életemből. Össz-vissz annyi maradt meg, hogy Andi néni volt a kísérő tanár, a tű kb. 6-7 centi lehetett, és miután belémdöfték, 2 centi látszott ki. Valószínű azért mondták, hogy ne nézzek oda. Mindegy, legalább van rajtam cipő.

Daniella bekísért oltásra, itt is szeretném neki megköszönni.

Epilóg: Az összes osztálytársamnak bedagadt és elzsibbadt tőle a karja, én pedig következő órán már nem is éreztem. Hat hónap múlva újabb oltás.

Kedves Naplóm!

Reggel túl korán mentem a buszhaz. 10 percig azt hittem, túl későn, de akkor elkezdtek szállingózni a jónépek.

Az énektanár ma is hozta a formáját. Engem feleltetett énekből. Azt mondta, szerinte énekelhetnék tisztábban. Mikor örülök, hogy egyáltalán hang jött ki a torkomon!

Zsinórlabda meccs. Nem maradtam, eljöttem, mert nagyon szomorú voltam. nem játszhattam. Pedig de szerettem volna! Ma visszaadják a VII.a-nak a kölcsönt!!! Megvédjük a becsületünket!!!!!!!!

A busz büdös volt. Felszállt rá a bácsika, részeg volt, mint a csap. Leszállították. Szerencsére. De a szag ottmaradt.

Epilóg: A zsinórlabdában úgy kikaptunk, mint annak a rendje. Egyik osztálytársamnak eltörött a csuklója. Ennyit a becsületről.