A nagymamámmal mentem nyaralni, még júliusban. Akkor nem volt ilyen hideg. Egy Dráva menti városban szálltunk meg egy iskola kollégiumában, ahol egy hihetetlen dolog történt velem....

Kénytelen vagyok most ezt megosztani valakivel.

Szóval ott volt a barátnőm, Gabi a strandon. Én a nyakában ültem. Ott volt még az a francia kissrác, aki egy kukkot nem beszélt magyarul, szóval angolul kellett elmagyaráznom neki a kakasos játékot.

Már vagy két hete történt, hogy az osztályfőnököm azzal fenyegetett, felhívja a szüleimet. A legrosszabb a dologban az volt, hogy azt sem tudtam, mi volt az a nagy bűn, amit elkövettem. Aznap világvége hangulatban voltam, ami

MOST is egymást követően jönnek az orvosos sztorik: előbb az oltás, most meg a fogorvos.

Igazából maga a fogorvos nem is volt rossz. Semmit nem csináltak, de volt egy óránk, amin tudtunk beszélni a lányokkal. Ki is használtam ezt az alkalmat, és megkérdeztem, miért utálnak. Húsz percen keresztül taglalták, hogy ők nem utálnak, csak olyan hűvös voltam velük az utóbbi egy hétben. Mert ők meg olyanok voltak, mint akik utálnak. Jót röhögtünk ezen. Öt nap után, végre, lekerült rólam a nagykabát.

,,Szerződést" kellett volna aláírnunk, amit én nem írtam alá. Szívesen szereplek a januári darabban, de nem szeretném aláírni a szerződést, mert valahogy hiányzik az apróbetűs rész, én meg a). Ebédes vagyok, és kettőkor zár a konyha; b). Év végén angol vizsga, és tanulni kellene; c). buszhoz vagyok kötve, és legkésőbb is el kell mennem a négyötvenessel. Szívesen szerepelek, ezek mellett is, de nem akarok szerződést szegni, még akkor sem, ha ez nem hivatalos (M. néni írta, nem volt egy anú se, pedig tudomásom szerint kettő kell, kiskorúak vagyunk, nem volt részletes, feltételekhez szabott, egy példányban volt, és ceruzával írták).

Ma volt fizikaóránk.

Az elktromosságról tanultunk, valamilyen áramkört kellett összeszerelni (padsoronként) az ampermérővel. Majd ott hagytam a fogam, nekem halál félelmem volt! A tanár úr azt mondta, most rákapcsplja a 220-at. Nem tudtam, 220 micsodát, de jó nagy szám, biztos jól megcsap. Kihúztam a székem az ablak mellé, hogy majd' kiestem. Naná, hogy kiszúrta. ,,Maga mitől fél? TŐLEM féljen, ne az áramtól, mert én fogom megbuktatni. Üljön közelebb! Mi az, Anna nem engedi oda? Közelebb ülni! Hmmm... Ha megmondja, mi lesz az ebéd, maradhat. Székelykáposzta? Azt nem szeretem, közelebb ülni! Oda, a konnektor mellé! Maga mitől fél annyira? Rosszul van?! Jól van, maradjon. Több szalonnát kéne enni!"

Ez volt a kilencedik életem, amit elvesztettem. Az atya szokta mondani ifihittanon és táborokban, hogy a lányok mind macskák, és azért élnek tovább, mert kilenc életük van. Stresszes típus vagyok, nyugodtan magangedhetek +40%-ot.

Epilóg:Később kiderült, hogy a 220V nem igaz; nekünk csak 4V jár. Ezért reszkettünk mi annyit?!