Jajj. Jajj.

Első óráig minden oké volt. Leszámítva, hogy pont egy éve volt az első énekóránk.

Szóval első órán Zsófika közölte, hogy rosszul van. Flóra felkíséri az orvosira, kimennek a folyosóra, Flóra két másodperc múlva jön vissza, hogy Zsófika összeesett. Imelda nénit látni kellett volna. Hát ő telljesen kész volt, tisztára, mint Sólyom, csak nézett riadtan.

Negyedik órában már irigyeltem Zsófikát. Oltásnál én voltam kész. Hát nem nagyon emlékszek rá, olyan, mint a 2009. jún. 04-is feleletem bioszból, hogy 30 perc hiányzik az életemből. Össz-vissz annyi maradt meg, hogy Andi néni volt a kísérő tanár, a tű kb. 6-7 centi lehetett, és miután belémdöfték, 2 centi látszott ki. Valószínű azért mondták, hogy ne nézzek oda. Mindegy, legalább van rajtam cipő.

Daniella bekísért oltásra, itt is szeretném neki megköszönni.

Epilóg: Az összes osztálytársamnak bedagadt és elzsibbadt tőle a karja, én pedig következő órán már nem is éreztem. Hat hónap múlva újabb oltás.