Hadd vágjak rögtön a közepébe.

Ébredés hajnal négykor, négy órai alvás után, harmadik napja, mert én HÜLYE, jókislányt szeretnék játszani, vagy nem tudom, miért, de a templomba készültem hajnali misére. A buszon befelé azt néztem, hogy nehogy elaludjon a sofőr, úgyhogy ott sem aludtam :D Ma este elhallgattatják a rádiót, ha úgyis fenn kell lennem éjfélig, meghallgatom. Misén a legnagyobb küzködés, hogy hogyan tartsam nyitva a szemem, és ehhez - hidd el, én már mindkettőt kipróbáltam - nagyobb akaraterő kell, mint egy fogyókúra betartásához.

Oké, vége, mehetek a suliba; tudatos ébredés következik, és leesik, hogy nem tanultam meg az angolt. Rohamtanulás és kétségbeesett magolás délután fél négyig - a rossz tanuló (én) majdnem minden órán a feleltetéstől retteg. Ha felszólítják (mint ahogyan ma is történt) gépiesen kimegy a táblához, és veszi a krétát. A tanár viccesnek szánt megjegyzésében kérdezi, hogy Te csak krétával a kezedben tudsz felelni? Krétát leteszed, fél perc múlva felvetetik Veled. Felelő görcsösen tördeli a kezét, miután a tanár azt mondja: Te mindig ilyen merev vagy? Pedig mindent tudsz! (?!) Egyezünk ki egy négyesben!

Rossz tanuló vígan leül a négyesével, és megy tovább az óra. Többi rossz tanulónál hallani lehet a szívükről lezuhant kő moraját.

Ebéd megállapíthatatlan ragacs hússal (tipp: valószínűleg lecsós tarhonya), de az afrikai éhezőket képzeljük magunk elé, akik összetennék a kezüket egy ilyen tányér ételért, és alkalmazzuk a megszokott technikát: Szem becsuk, orr befog, és lapátolunk, hogy az ízét se érezzük.

Megyünk az óráinkra, este félnégy, mire végzünk. Hazamegyek a négyóraival, még tanulok holnapra, rákeresek a neten a kiselőadásomra, éjfélkor meghallgatom a rádiót utoljára, aztán aludni megyek, eldőlök mint egy darab fa és alszok megint négy órát.

Ez a globalizáció, kéremszépen :D

U.i.: Tegnap láttam gárdistákat a mi kis városkánkban, életnagyságban!