DE JÓ VÉGRE VALAKI OLVASTA A BEJEGYZÉSEIMET!!!!

Már vagy két hete történt, hogy az osztályfőnököm azzal fenyegetett, felhívja a szüleimet. A legrosszabb a dologban az volt, hogy azt sem tudtam, mi volt az a nagy bűn, amit elkövettem. Aznap világvége hangulatban voltam, ami

Ma volt fizikaóránk.

Az elktromosságról tanultunk, valamilyen áramkört kellett összeszerelni (padsoronként) az ampermérővel. Majd ott hagytam a fogam, nekem halál félelmem volt! A tanár úr azt mondta, most rákapcsplja a 220-at. Nem tudtam, 220 micsodát, de jó nagy szám, biztos jól megcsap. Kihúztam a székem az ablak mellé, hogy majd' kiestem. Naná, hogy kiszúrta. ,,Maga mitől fél? TŐLEM féljen, ne az áramtól, mert én fogom megbuktatni. Üljön közelebb! Mi az, Anna nem engedi oda? Közelebb ülni! Hmmm... Ha megmondja, mi lesz az ebéd, maradhat. Székelykáposzta? Azt nem szeretem, közelebb ülni! Oda, a konnektor mellé! Maga mitől fél annyira? Rosszul van?! Jól van, maradjon. Több szalonnát kéne enni!"

Ez volt a kilencedik életem, amit elvesztettem. Az atya szokta mondani ifihittanon és táborokban, hogy a lányok mind macskák, és azért élnek tovább, mert kilenc életük van. Stresszes típus vagyok, nyugodtan magangedhetek +40%-ot.

Epilóg:Később kiderült, hogy a 220V nem igaz; nekünk csak 4V jár. Ezért reszkettünk mi annyit?!

Maga Maris mondta, hogy "nem fért bele az életembe, hogy kijavítsam a dolgozatokat", a maga "Láááányok, Ella, szexiztetek?" hangnemébe.(a dolgozatokat kézhez kapva, bárcsak soha nem fért volna bele az életébe).

Én úgy gondoltam, az enyémbe sem kell, hogy beleférjen. De aztán valamiért mégis elolvastam. Szörnyű. Kész depresszió az egész, azonkívül Ágin és Violán kívül senkire nem illik a szerep. Rám se. Mondták a többiek, hogy rám Böszörményi illene. Tényleg. ,,El fogok ájulni. Vigyetek ki! Jajj, tanár úr, én olyan beteg vagyok, nem tudok felelni! Gyertek, srácok, megnézzük, mit kapott a Nyilas. Jól meg is kóstoljuk!'' Hát nem? Én se tudok normálisan felelni, de azért minden hülyeségben benne vagyok.

Mindegy, az én életembe belefér ez is, a jó oldalát kell nézni. Most per pillanat, azon kívül, hogy szerepelni fogunk, semmi más jó oldala nincs. Nagyon rosszul indul az év. Megvan az első osztályfőnökim, és nem dicséret. De lehet, hogy ha megcsináljuk, kapunk érte valamit. Azonkívül, ez magában is egy jó osztály, és csomó jó dologba benne leszünk. Igen, ezt kell nézni, még akkor is, ha ez egy depressziós darab, és énekelni kell januárban az egész suli előtt.

Én ott fogok meghalni. Nagyon rossz vagyok nyomás alatt.

Kedves Naplóm!

Na ez a nap kész vígjáték volt.

Reggel pánikban ébredtem, a telefonom lemerült, a digitális vekker 6:14-et mutatott (a buszom fél hétkor indul). Magamrarángattam egy farmert, besodortam a könyveimet a táskába, az egyenruhát, úgy, ahogy volt, vállfáztul be a szatyorba, és nyomás a bushoz. A buszt a kanyarban csíptem el, ott is csak úgy, hogy vki szólt a sofőrnek.

Osztályéneklési verseny volt, kész katasztrófa. Csak annyit éreztem, hogy én zsugorodok, a világ meg nő, és én azt hiszem, ha abban a pillanatban nem ülök le, lepottyanok az állványról. De szerencsére nem történt semmi. Viola rontott egyszer a hegedűjátékban, és most azt hiszi, hogy az ő hibálya, hogy csak hatmadikok lettünk. Pedig nem!!!

Ez egy jó sztori: ma ért életem eddigi egyik legkínosabb esete. Mentem a busz+be, és valaki elcsípett, hogy -Jók voltatok a versenyen. 7/b, igaz?? Megmontam a nőnek, hogy igen, és ő hanyadikos. Erre azt mondta, hogy ő jövőre fog tanítani. Hát az vérciki volt!!!

Epilóg: Fél évvel később infót tanított nekem, Ágota néninek hívják, és tök jó fej. Az ,,életem legkínosabb esete" kicsit túlzás. Ott van pl. a madár-testét-szőr-borítja, amivel felkerültem a netre, az sokkal cikisebb.