Máté ma közölte, hogy egészen úgy nézek ki, mint egy núbiai hercegnő, és mikor összeestem, Budai Bernadettre emlékeztettem.
A húgom szerint biztos azt akarta mondani, hogy úgy nézek ki mint egy nő.
Azt hiszem, ez bók volt, úgy is reagáltam. De ki az a Budai Bernadett? Biztos valami színész. Majd beírom Wikibe.
Szeretjük egymást, ez már hivatalos!!!
A buszon át akarta adni a helyét. A suliban, amíg az állampolgári ismereteken vitáztunk, végig összetalálkozott a szemünk. Után megmondta, hogy az enyém milyen szép kék. Aztán konzultált a haverjával, Baluval, aki közölte vele, hogy ,,Nagy esélyed van a kiscsajnál", majd elmondta Bencének, aki elmondta Zsuzsinak, aki elmondta Kingának, aki a legjobb barátnőm, és elmondta nekem. Visszaindítottam az üzit, hogy én is szeretem. Az ebédszünetben egy egészen picit megfogta a kezem, és azon kaptam magam, hogy ülünk a szekrényben, és húz a kezemre egy piros-fehér fonalat. Az én kék-zöld fonalam már a kezén volt. Nem hivatalos eljegyzés volt.
Együtt járunk!!!
Újra visszamentem suliba. Kár volt. Mindenki ájulósnak hív.
A buszon Máté mellett ültem. Kiesett a levele a zsbemből (ez ilyen kiesős levél), de gyorsan felkaptam. Azt mondta:
- Muti!!
- Most nem.
- Lécci!
Magamhoz szorítottam, mert ki akarta venni a kezemből. Megállt egy pillanatra.
- Szerelmes levél?
- Nem.
- De.
- Szerinted van olyan fiú, aki nem csak totál hülyét karna belőlem csinálni?!
- Van. Én.
Meghökkentem. Bevallotta! Mondanom kellett volna valamit, de mielőtt megtehettem volna, hozzátette:
- Meg még mások is. Nem mondhatom el, hogy kik, de okosabbak és helyesebbek.
- De nem kedvesebbek.
- Értsem úgy?
- Úgy érted, ahogy akarod.
Én is úgy értettem, ahogy akartam. Leszálltam, és még másfél kmt gyalogoltam a suliig. Nem akartam a buszon maradni. Aztán már bántam.
Nos. Hadd vágok rögtön a közepibe. Másfél hete történt. Nem akarom részletezni, hogy hogyan, de földrajzon felelés közben megszédültem, egyesek szerint összeestem. Máté a karjaiban vitt ki. Anya orvoshoz rohant velem, aki megnyugtatta, hogy a szezonális influenza és a kimerültség eredménye.
Azért harmincegyen csörögtek rám, hogy minden rendben-e.
Máté pedig meglátogatott. Igaz, többet aludtam, mint amennyit ébren voltam, de gyorsan felkaptam valamit a pizsama fölé és kimentem vele a konyhába. Elhozta nekem a házit meg az osztálytársak üzenetét. Amikor kiment, egy kis papír esett ki a zseből. Órai levelezés volt Baluval:
,,Na, hogy van a kis ájulós barátnőd? :P
Attól hogy segítettem neki még nem a barátnőm.
Valld be, hogy tetszik.
Frászt! Csak mert kivittem? Amúgy a fejét odahajtotta a mellkasomhoz. Falfehér volt, de akkoris szép. És samponillata volt a hajának.
Miért, szerinted mivel mossa, öblítővel?
Haggyad már!
Szóval mégis a barátnőd!
Nem!
De!
Nem!
DE!
Nem mondod el neki? Esküszöl?!??
Mit?
Azt hogy hogy belézúgtam.
Persze. Máténak barátnője van :P"
Nagyon jó. Én is úgy ismerem majd meg a "jövendőbelim", mint az uncsitesóm, aki beletaccsolt egy kukába, és közbe a barátja fogta a haját.
Ilyen az én formám.
Kedves Apa!
Soha nem felejtelek el, és bár furcsán hangzik, de nem azért, amit tettél értem. Arra is emlékezni fogok, persze - de arra is, amit talán nem akarsz, vagy csak simán nem veszel észre.
Igen, arra gondolok. Arra mindenképp emlékszek majd, elhiheted, amit most csinálsz. Arra, hogy folyton azt mondod, hogy ,,Ne legyek már olyan felnőtt". Először azt hittem, viccből vagy kedveskedésből mondod, de rájöttem, hogy neked csupán az ÉLETKOROMMAL van a problámád, és azzal, hogy az idén középiskolás lettem. Hát tehetek én erről?! Téged se szól meg senki amiatt, hogy öregszel, de nem kicsit, nagyon.
Királylánynak hívsz. Először erre is azt hittem, hogy becézgetsz, vagy valami, aminek nagyon örültem, ugyanis az elmúlt 15 évben, azt hiszem, kétszer hallottam ilyet. Igen, SZÁMOLOM!
Majd rájöttem, hogy nem. Nem tudom, mire akarsz vele célozni - talán arra, hogy szerinted túlzásba viszem? MIT?! Azt, hogy egy hajszálnyival jólneveltebb vagyok, mint Te (igen, ezt Nektek köszönhetem), vagy azt, hogy nem vagyok ANNYIRA elképzelhetetlenül bunkó, aki 1352 alkalommal mondja egy szombati nap, hogy ,,b@zdmeg"?! (IGEN, EZT IS MEGSZÁMOLTAM!)
Vagy az nem tetszik, hogy talán már most műveltebb vagyok, mint Te (nyolcosztály SE), vagy csak az, hogy ki akarok törni a kasztból, aminek jelentéséről szerintem fogalmad sincs.
A kistesóimmal meg ugyanez! MÁR EGYIKÜK SEM KÉTÉVES! Csak úgy tájékoztatásképpen: Kitti 10 éves, ált. isk. 4. oszt.-ba jár. Kata 13 éves, és hetedikes. Én tizenöt vagyok, gimiben elsős.
Appró dolgok ezek, de nagyon rosszul tudnak esni az ember lányának.
2009.dec.4.
Mégis szerető lányod:
Kovács Krisztina
U.I.: És légy szíves, ne dorgáld már anyát, hogy Te mindigis fiút szerettél volna! Még van rá lehetőséged ;)